LÁZAS LEZÁRÓ

Ha szektás lennék vagy régimódi és elkötelezett hippi, valahogy úgy szeretnék élni, ahogy tegnap 8 órán keresztül éltünk több százan a Széchenyi fürdőben. Mindannak ellenére, hogy főszervező voltam, idegbeteg és könnyed, tavaszias cangázásomnak köszönhetően éppen lázas - halleluja, éjmen.

Mert azért jár valamifajta hormontúltengéssel az a látvány, amikor fürdőköpenyes, papucsos urak és hölgyek csoszognak a márványköveken tova a Kultúrterem felé, kezdődik a Trefort gimnázium kórusának a performansza, el sem férnek a székeken, az iskolapajtások a meleg kövön ücsörögnek összebújva, tömegestül állnak hátul is, a kedves mama és papa videózik (mind az ötven), és lám, a Halastó egyesület (= az egész estés esemény szervezője) tagjai is beestek a munkából. Kiváló az akusztika, a zsibongó kamasz előadók trécselését is remekül hangosítja, és ezzel együtt az énekszót is, és a kitörő tapsot a végén. Megint varázsoltak a gyerekek.

Úgyhogy rohanok a medencékhez, hol a a francban van a Palya Bea, a precíz közönség már térdét kocogtatva ül a Kultúrteremben, és igen, Bea éppen szárítkozik, de nem bír elszabadulni, mert itt is, ott is splashmobos művész barátokkal fut össze, halasdóri, te vagy az?, képzeld, beszerveztem a harsonásokat is, meg a flamenco táncos barátnőmet is, Bea mindenkit ismer és mindenkit imád és mindenkit beszervez, szektás életem ősereje lenne ő - már ha szektás lennék -, kézen fogva tudom csak a teremig elráncigálni, ő pedig mezítláb és vizes hajjal köszönti a közönséget, és már zeng is a terem egyszálénekétől. Azt a rohadt. És bár egyedül érkezett, 30 perces műsorral, a majdnem egy órás robbanássorozat alatt megfordul mindenki a pepita színpadon: a fehér fürdőköpenyekben bevonuló Four Bones harsona kvartett, a dögös vörös ruciban flamencozó Vámos Veros, egy hegedűs kolléga, és egy totyogó baba, aki Bea karjában köt ki egy dal erejéig. Gondolom, életre szóló emlék. Mindenkinek.

Mire kiszabadul a nép a Kultúrteremből, már nyüzsög a szomszédos kupolás minicsarnok, ahol a Chili&Vanília készülődik a gasztroprogramra: óriás lufik alatt és pöttyös szalvéták között sorakoznak Mautner Zsófi túlvilági szörpjei (rózsás-málnás, gyömbéres-mangós, ...) és a Büfé Budapest extrém ízű kalácsszeletei (kacsás-mazsolás, kakaós-céklás). Ha szektás lennék, ilyen lenne az ebédlőm, szólna a muzsika pl. a MeloDisztiKtől, előételhez francia sanzon, főételhez néhány Bitlisz sláger, desszerthez egy szomorkásabb magyar népi ének, és közben hörpintő-majszoló gyerekek és bajszos urak és aranyos anyukák és mindenféle törülközős egyedek haladnának el mellettem mosolyogva az asztalok között finoman lavírozva.  

Nem szidom a saját rendezvényemet, pedig lenne mit, önkritikáimat elteszem tanulságnak a következő Halastós mókára. (Már ha lesz még. Egy ilyen után a legnagyobb lehangoltság tör rám rendszeresen, gondolom ezt nevezik szülés utáni depressziónak.) De azért sem szidom, mert fent említett jó érzéseim nem abból fakadnak, hogy milyen faszán meg lett ez az egész szervezve, hanem abból a tudatból, hogy létezik ma Budapesten 193 olyan ember, akik puszta lelkesedésből, örömből, életkedvből, mit tudom én miből, ugrik, mint a Bem mozi kutyája a zenekari számsorrend-papírra, és nagy boldogsággal jelentkezik fellépőnek, és válaszol a sok hülye e-mailre, és táblázatot tölt, és szavaz, és képet küld, és odajön időre, és beáll, és számomra frenetikus színvonalú műsort nyom, és sugárzik, és minden őrültségben benne van, és nem értem: miért jut eszembe a sanda gondolat, hogy ez tuti Magyarországon történik? Ez 2011? Bizonyára lázálom az egész, megyek is, és beveszek egy Algoflexet jó magyar módra.

Azaz: köszönöm minden jelenlévőnek - fellépőnek, egyesületi segítőtársnak és a lelkes közönségnek egyaránt - a lázálmot. Csak azt sajnálom, hogy a splashmobokra egyáltalán nem jutott időm. Mi voooooooolt odabent a medencéknél???   

/halasdóri/


2 megjegyzés:

  1. Dóri, tényleg nagyon lázas lehetsz, én legalábbis határozottan úgy emlékszem, hogy a medencében részben te vezényelted a dalainkat. :-)

    VálaszTörlés
  2. no, a többiekére gondoltam. mik voltak??? én meg hiába vezényeltem, csak nem akart megszűnni a hang. állandósult. :)

    VálaszTörlés